Walker Bíborszín

1. Auflage 2019
ISBN: 978-963-405-975-2
Verlag: Európa Könyvkiadó
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 344 Seiten

Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete idon és téren átívelo. A túlélés legelemibb, örök érvényu szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel!
A történet fohose, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergodo Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett no hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, noi, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytut ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tuno helyzetükbol nem találják a kiutat.
A mu 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
'Akárhogy is, mongya, tudod, hogy van. Felteszel magadnak egy kérdést, tizenöt lesz belolle. Kesztem tünodni minek is nekünk a szerelem. Minek szenvedünk. (...) Aszt gondolom, azért vagyunk itt, hogy tünodjünk. Hogy kérdezzünk. És hogy miközbe tünodünk a nagy dolgokról és kérdezosködünk a nagy dolgokról, tanulunk a kicsinyekrol, amúgy átabotába. De soha se tudd meg többet a nagy dolgokról mint amennyivel kiindultál. Minél többet tünodök, annál jobban szeretek, mongya.'
Ez a csodák könyve, durva nyelvezete és nehéz sorsú szereploi ellenére is. Tanúságtétel a szeretet ereje mellett. És amellett is, hogy mindannyiunknak ugyanolyan jogunk van az életre. Bármit is gondoljanak rólunk a többiek.
Karafiáth Orsolya

Autoren/Hrsg.

Walker, Alice

Leseproben

Asztán nehogy ezt másnak, mint Istennek valaha is megvajjad. Anyádat a sírba vinné. Kedves Jóisten, tizennégy éves vagyok. (Mindigis) Mindig is jó lány voltam. Adhatnál valami jelt, amibol megtudnám, hogy mi is megy végbe velem. Múlt tavaszkor, mikor a kis Lucious meglett, eccer hallom, hogy civódnak. O nógatta a mamát. Amaz meg monta neki, hogy túl hamar van még ’Fonso, nem vagyok még jól hozzá. Asztán végtére hagyta is békibe. Egy hétre rá megincsak nekikezd a nógatásának. Nemén, monta a mama, én ugyan nem. Há nemlátod hogy má így is félhótt vagyok evvel a temérdek gyerekkel. A mama elment a tesvérje doktorához át Maconba. A többieket mind rám hagyta. Neki egy jó szava nem vót hozzám sohase. Maj megteszed te amit anyád nemakar, csak aszonta. Azzal a csíponmek dörgöli az izéjét s amugy megtekergozteti. Asztán megmarkojja a cicimet. Asztán begyugja az izéjét a pincusomba. Fáj, erre ríva fakattam. Betömi a szájamat, jólessz ha hozzászokol, aszongya. De én azóta se bírok hozzászokni. Mosmeg mindig okádnék ha nekem kell foznöm. A mama sürgölodik körülöttem meg néz a szemivel. Boldog mer mosmár nem ot nyaggassa. De így se húzza má soká, úgy odavan. Kedves Jóisten, A mama nincs többé. Jajgatva, szitkozódva halt meg. Énrám sikongatott. Éngem átkozott. Hasas vagyok. Nem bírok eléggé gyorsan mozgani. Mire a kútról visszagyüvök megmelegszik a víz. Mire a tálcán mindent összekészítek kihul az étel. Mire mind a gyerkocöket fokészíttem az iskolára, délre harangoznak. O meg nem szól semmit se. Csak ül az ágya szélin, fogja a kézit és egyre mongya hogy ne haggy el, ne haggyál itten engemet. A mama mekkérdezte az elsoné hogy Kié. Istené, mondom neki. Más embert én nem ismerek, meg mit is mondhatnék. Mikor gyönnek a fájások a hasam meg kezd rángani asztán a kicsike kibúvik a pincusomon s kezdi rágni az öklit, asziszem menten beléhalok. Senki se beszél mivelünk. O o meg egyre kutyábbul van. Végre mekkérdi hová lett? Isten elvette, mondom neki. O vette el. O vette el miközbe aluttam. Megölte odaki az erdobe. Eszt is megölné ha bírná. Kedves Jóisten, Úccsinál mint aki a színemet se bírja látni. Aszongya sátánfajzat vagyok és mindég rosszba sántikálok. A második kicsinyemet, a fiút is elvitte. De nem hinném, hogy megölte. Asszem elatta egy asszonynak meg az urának odaát Monticellóba. A mellembol meg csak csorog a tej. Hogy nézel ki, aszongya. Vegyél má föl valamit magadra. De mégis mit vegyek föl? Hisz nincs is semmim. Folyvást reménykedem, hogy maj csak akad valaki akit elvesz. Látom, már a kistestvéremet méregeti. Az meg retteg. Ne féjj én maj vigyázok rád, mondom neki. Ha Isten megsegít. Kedves Jóisten, Ma megvert, mer aszonta látta hogy egy fiúra hunyorintottam a templomba. Lehet hogy belement valami a szemembe de nem hunyorintottam. Rá se nézek én a férfiakra. Ez az igasság. A noket azokat megnézem mer azoktól nem félek. Ne higgyék ám hogy csak mer a mama elátkozott én megharaguttam rája. Nem én. Inkább sajnáltam. Oly igen akarta hinni hogy a papa igazat mond, hogy abba halt bele. Néha még nézegeti a Nettie-t, de én mindég odaállok az úttyába. Mondom is a Nettie-nek hogy mennyen hozzá a Mr. …-hoz. Csak aszt nem mondom meg hogy mért. Menny hozzá, csak annyit mondok, és azon légy Nettie hogy legalább egy jó éved legyen ebbe az életbe. Asztán már, tudom, hasas lesz o is. Egy lány a templomba aszonta az lesz hasas aki vérzik minden hónapba. Én már nem is vérzek. Kedves Jóisten, a Mr. … végre elorukkolt és mekkérte a Nettie kezét. De a papa nem ment bele. Aszongya fiatal még, tapasztalata sincsen. Aszongya a Mr. …-nak már úgyis túl sok gyereke van. Meg asztán a botrány is mekkora vót a felesége körül mikor megölték. Asztán meg hogyan is áll a dolog evvel a Shug Averyvel? Ott mi a helyzet? Mekkérdtem az uj mamánkat a Shug Avery felol. Az meg micsoda? Nem tuggya de aszonta megtudakojja. Többet is tett ennél. Fényképet is szerzett. Életembe még igazi személyrol ilyet nem láttam. Aszongya a Mr. … épp kivett valamit a tárcájából hogy a papának megmutassa ez meg becsúszott az asztal alá. A Shug Avery egy no. A leggyönyörubb no akit életembe láttam. Sokkal csinosabb a mamánál. És énnálam legalább tizezerszer csinosabb. Ott áll szormébe bújtatva. Az arca kipirositva. A haja lófarokba. Nevet és a lábát fölteszi valakinek az autójára. De a szeme az komoly. És szomorú. Kértem hogy a képet adná nekem. Álló éccaka aszt bámultam. Azóta ha álmodok a Shug Averyrol álmodok. Álmomba észbontó ruhákat hord, forog, nevet. Kedves Jóisten, Mekkértem inkább velem csinájja mint a Nettie-vel amég az új mamánk beteg, o meg csak bámul hogy ugyan mirol is beszélek. Mondom neki, hogy én maj kikészittem magamat a kedviér. Rohanok a szobámba kötök magamnak lófarkat, eligazítom a huncutkákat és bújok bele az új mamánk magas sarkú cipojébe. Jól megvert amér ringyósan öltözok de azér csak megtette velem. A Mr. … megin eljött azon este. Én fekszek az ágyba, sírok. A Nettie-nek végre leesett a hályog a szemirol. Az új mamánknak is. O is a szobájába sír. Nettie elébb az egyiket asztán a másikat vigasztajja. Rémületébe kimegy a házból és öklendez. Persze nem ám elöl ahol a két férfi van. No uram, mondja a Mr. … igencsak reméllem hogy változtatott a vélleményin. Aszt ugyan nem mondhatnám, feleli o. Pedig hát, mongya a Mr. … az én szegény kicsinyeimnek igen nagy szükségük volna anyára. Hát, feleli rá igen lassudan, a Nettie-t aszt nem adhatom. Fiatalka még. Nem ért az semmiho csak aszt teszi amit megmondanak neki. Asztán még ráférne egy kis iskolázás. Hogy tanittóno legyen belolle. Hanem a Celie-t aszt odadom. Úgyis o az öregebb. Úgy való hogy o mennyen férho elébb. Nem mai csirke persze, de hisz aszt tuggya is, gondolom. Kéccer is megesett már. De magának úgyse mai csirke kell. Én ollyat szereztem magamnak, az meg folyvást csak beteg. Azzal kiköpött, a palánkon keresztül. A gyerekek az agyára mennek és fozni se tud valami jól. És máris hasas. A Mr. … nem szól rá semmit. Még a sírást is abbahagyom úgy meg vagyok lepetve. Igaz, csúnya, mongya. De dolgos kezu. És tiszta. És megvan neki mindene. Tehet vele amit akar és bisztos lehet nem nyújtja be érte a számlát. A Mr. … még erre se szól semmit. Eloszedem a Shug Avery képét. A szemébe nézek. Így van eznéhanap, mongya a szeme. Az az igasság hogy szabadulnék tolle, mongya a papa. Vén már ahhoz hogy idehaza éjjen. És rossz hatással van a többi lányra. Megadnánk neki a kelengyét. És viheti aszt a tehenet is, amellyik odaki van az istállóba. De a Nettiet aszt semmiképpen sem adom. Se most se máskor. A Mr. … végre megszólal. Torkát reszeli. Aszt a másikat még csak meg se nésztem magamnak, aszongya. Ha elgyön lekközelébb, hát megnézheti. Csúnyának csúnya. Mintha nem is volna a Nettie testvérje. De jobb feleség válik maj belolle. Az esze sem nagy, s szó ami szó, jó lesz ha vigyáz vele, nehogy mindenét elherdája. De dógozni aszt tud, akár egy ember. Hány éves, kérdi a Mr. … Má majnem húsz, mongya o. Ja és még valami… hazudik is. Kedves Jóisten, Belétellett neki az egész tavaszba, márciustól júniusig, míg elszánakozott hogy elvesz engem. Nekem csak a Nettie járt a fejembe. Hogy maj jöhet velünk ha engem elvesz, s a Nettie-be annyira belé lesz pistulva hogy közbe szép nyugottan kimódolhattyuk a szökésünket. Rágtuk mindketten keményen a Nettie iskolakönyveit mer tuttuk hogy sok ész kell ahhoz hogy kereket oldhassunk. Se olyan csinos nem vagyok mint a Nettie, se annyi eszem nincsen de azér szerinte se vagyok ütodött. Abbó tudhatod meg hogy ki fedezte föl Amerikát hogy a kolomposra gondósz. Ahhoz hasonlít a Columbus. Sokat tanultam a Columbusról elsobe, de úgy láccik ot felejtettem el legelébb. A Nettie szerint a Columbus a Ninya Pinya Szantamárja nevu hajókon érkezett. Úgy odáig volt az indiánoktól hogy egy csomót hazavitt belolük a királyné szolgálójának. De hogy a hozzámenetel a Mr. …hoz egyre lógott a fejem fölött mind nehezebben ment a gondolkodás. Mikor eloször hasas lettem papa kivett az iskolából. Fütyült rá hogy szerettem oda járni. Nettie ott állt a kapuba és csimpaszkodott a kezembe erossen. Föl voltam öltözködve az évnyitóra. Buta vagy te az iskolához, monta papa. Ebbe a bandába csak a Nettie-nek van esze. De papa, zokogta a Nettie, a Celie-nek is van esze. Még a Miss Beasley is megmondhattya. A Nettie odáig van a Miss Beasleyér. Neki o a világ teteje. Ugyan kit érdekel az Addie Beasley véleménye, monta papa. Annyit jártattya a száját hogy egy férfi se kér belolle. Ezér kell iskolába tanitania. Föl se nézett csak tisztogatta a puskáját. Asztán nemsokára megjelent egy csomó fehérember az udvarunkba. Azoknál is puska volt. A papa fölkel és indul utánuk. Egész héten okádok miközbe pácolom a vadhúst. De a Nettie nem nyugszik bele. Lekközelébb már ott is ül nálunk a Miss Beasley hogy próbájjon beszélni a papával. Aszonta amióta csak tanitt nem találkozott ollyannal aki annyira akart volna tanulni mint mink ketten. De mikor a papa elohívott s o meglátta milyen szuk a ruhám nem szólt hanem fogta s...