Sue Me A domináns

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5617-70-6
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 533 Seiten

Nathaniel West sosem veszíti el az irányítást.
A West Industries playboy igazgatójaként nappal a tanácsteremben irányít, éjszaka pedig a hálószobában, mint szigorú domináns, kemény szabályokkal. Soha nem fogad el tapasztalatlan alávetettet, ám amikor Abigail King jelentkezése kerül az íróasztalára, megszegi a saját kikötéseit, és próbába teszi a lányt.
Abby ártatlansággal vegyített hajlandósága mámorító, és Nathaniel hamarosan úgy dönt, hogy nyakörvével a tulajdonába veszi, akivel, azt tesz, amit csak akar. Amíg a lány követi a parancsait és teljesen aláveti magát neki, senki nem sérül meg. Nathaniel azonban kezd beleszeretni Abbybe, és ekkor döbben rá, hogy a bizalom kétoldalú. Olyan titkai vannak, amelyek ledönthetik a kapcsolatuk alapjait...
Tara Sue Me Alávetett-trilógiája több millió eladott példánynál tart, és a világ számos országában vezette a bestseller-listákat.

Autoren/Hrsg.

Sue Me, Tara

Leseproben

Második fejezet
Abigail kedden négy órára jelentkezett be. Egész hétfon azt vártam, hogy bejön Sara, és közli velem, hogy Abigail lemondta a találkozót; de kedden egy órakor már elhittem, hogy Abigail valószínuleg eljön. Ez nyugtalanná tett. Oda-vissza sétáltam az íróasztalom és az ablak között, eszembe idézve, milyen volt Abigail, amikor utoljára láttam. Maga volt a megtestesült türelem, ahogy a középiskolásokkal foglalkozott; lágyan felnevetett, mikor az egyik tinédzser mondott neki valamit. Aztán elképzeltem ot – mivel ezt már megengedhettem magamnak – az alávetettemként, aki készségesen szolgál engem. Minden parancsomnak engedelmeskedik. Visszamentem az asztalhoz, és leültem. Az utóbbi órában már harmadszor húztam elo azt az információs csomagot, amit neki készítettem, és ismét átolvastam. Háromszor is ellenoriztem, hogy minden rendben van-e. Szerencsére az unokatestvérem, Jackson hívott három harminckor, így nem bolondultam meg teljesen. –?Szia! – mondta. – Áll még a szombati racketball? Felmordultam. Elfelejtettem ugyanis, hogy megígértem Jacksonnak a szombati visszavágót. Ha Abigail belemegy a hétvégi tesztbe, vajon ott akarom-e hagyni ot? Másrészt az is lehet, hogy nem rossz néhány órára távol lenni tole. Egy kis szünetet adna a várható intenzív hétvégében. Jackson megérezte a bizonytalanságomat. –?Az is rendben, ha nem. Még mindig elmehetek ejtoernyozni. Mikor utoljára ejtoernyozött, majdnem véget ért a hátvédi karrierje, így hát tudtam, hogy csak viccel. Legalábbis reméltem. –?Ne zsarolj! – mondtam. – Nem akartam kihúzni magam. Csak ellenoriztem a naptáramban, hogy minden tiszta-e. De lehet, hogy randim lesz. –?Randid? Ismét lóra szállsz a Gyöngy Lány után? –?Ez a név nagyon tiszteletlen Melanie-vel szemben! – Meg aztán, távolabb nem is lehetett volna az igazságtól. Jó sokat lovagoltam már Melanie óta is. –?Csak azért mondtam, mert örülök, hogy seggbe rúgtad. –?Elég volt már, hogy a noügyeimet elemezd – mondtam, mert szerintem fogalma sem volt róla, hogy valójában milyen a szexuális életem. – És te kit viszel haza az anyukád örömére? –?Pillanatnyilag senkit. De, kösz az emlékeztetot! – mondta, némi kis szarkazmussal. Egy kicsit még beszéltünk, és végül letettük a telefont, miután megegyeztünk, hogy szombaton találkozunk a racketballpályán. Jackson sok tekintetben a bátyám volt, a nem létezo bátyám helyett. A szüleim tízéves koromban meghaltak egy autóbalesetben. Az anyám novére, Linda nevelt fel azután. Todd Welling volt a közeli, családszeru baráti társaságom harmadik tagja, a feleségével, Elainával együtt. Todd és családja gyerekkorunkban Clarkék szomszédai voltak. Elaina a közelben lakott, és Todd-dal az egész középiskola és az egyetem alatt is jártak. Miután Elaina lediplomázott, egy hónap múlva összeházasodtak. Todd most már pszichiáter, Elaina pedig divattervezo. Irigyeltem Toddot és Elainát azért a társaságért, amit egymásnak nyújtottak. A szinte tapintható szenvedélyért, amivel szerették egymást. Én már rég feladtam magamban, hogy az övékéhez hasonló kapcsolatot találjak, de hát ilyen az élet, amit élek. De ha Abigail az én alávetettem lenne, ez majdnem mindenért kárpótolna. A telefonom mélyen, kétszer sípolt. –?Igen, Sara? – Az órámra néztem: három óra negyvenöt. Abigail pontos. Még egy pozitívum. –?Miss King van itt, uram. –?Köszönöm, Sara. Majd szólok, ha készen állok rá. Szétkapcsoltam a vonalat. Ittam egy kis vizet, és még egyszer átfutottam a lapokat. Minden készen állt. Kezembe vettem a jelentkezési lapját, újraolvastam, de fogalmam sincs, hogy miért. Már kívülrol tudtam. Mikor az óra négy óra öt percet mutatott, kiszóltam Sarának, hogy küldje be Abigailt. Nagy levegot vettem, megnyitottam egy üres dokumentumot a gépemen, és írni kezdtem. Nathaniel West a világ legnagyobb barma. Mégis, mi a fenét csinálsz? Idióta! Abigail kinyitotta az ajtót, csendben belépett, majd becsukta maga mögött. Hülye. Kibaszott idióta. Nem engedheted, hogy idejöjjön! Ez lesz életed legnagyobb hibája! Bejött az iroda közepére, és a perifériás látásommal figyeltem ot. Láttam, ahogy a kezét maga mellett tartva áll, a lábát vállszélességbe teszi. Francba. Francba. Francba. Francba. Francba. Francba. Francba. Francba. Francba. Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. Francba. Egyfolytában gépeltem, miközben ot lestem. Nagy levegot vett. A szemét lehunyta. Szedd össze magad, West! – írtam. – Érted van itt! Hogy a te alávetetted legyen! A legkevesebb, amit megtehetsz, hogy ne legyél már ilyen nyámnyila seggfej! Már rengetegszer csináltál ilyet. O az alávetetted akar lenni. Te egy dom vagy. Ebben nincs semmi új. Semmi különös. Add meg neki, amit akar! Akkor o is adni fog neked. Olyasmit is, amirol még o sem tudja, hogy van neki. A gépelés segített rendbe szedni a gondolataimat. Olyan volt, mint a zongora. Leírtam még néhány sort, nagy levegot vettem, és felnéztem. –?Abigail King – mondtam. Összerezzent. Ez várható volt. A fejét még mindig lehajtotta, de egy halvány remegés futott végig a testén. Szerettem volna odanyúlni és megérinteni, hogy tudja, sohase bántanám. Ehelyett felvettem a jelentkezési papírjait, és azt a köteget, amit én fogok neki odaadni, ha rendben megy minden, és ütögetve egyenesre igazítottam a szélüket. A fejét még mindig lehajtotta. Nagyon jó. Hátratoltam magam az asztaltól, és kimentem a szoba közepére. A remegése erosödött, de csak alig. Megálltam mögötte, és kinyújtottam a kezem. Ideje volt megérinteni ot, hogy érezzem: o is csak egy hús-vér no. Semmivel sem több. Semmivel sem kevesebb. Oldalra simítottam a hosszú, sötét haját, és közel hajoltam hozzá. –?Nincsenek referenciáid – mondtam, mert ez volt a helyzet, és mert látni akartam, ahogy a nyaka alján felgyorsul az érverése. Igen. Pontosan így. Közelebb hajoltam, a számmal majdnem megérintettem a nyakát. –?Tudnod kell, hogy nem foglalkozom szubok betanításával. Az eddigi alávetettjeim korábban mind tökéletes képzésen mentek át. Vajon tudni szerette volna, hogy miért tettem vele kivételt? Rájöhetett a szavaimból, hogy itt valami más is játszik? Valószínuleg nem. De megtörténhetett volna. Általában nem így muködtem. Minden szabályt megváltoztattam a kedvéért. És még csak nem is tud róla. Kézbe fogtam a haját, és meghúztam. –?Biztos vagy benne, hogy ezt akarod, Abigail? Muszáj, hogy biztos legyél benne! Volt bennem egy kis rész, ami azt akarta, hogy nemet mondjon, hogy nézzen rám, és távozzon. És sohase térjen vissza. De énem legnagyobb része azt akarta, hogy maradjon. Akartam ot. Abigail nem mozdult. Nem ment el. Elnevettem magam, és visszamentem az asztalomhoz. Mindketten makacsok vagyunk. Végül is, lehet, hogy ez muködni fog. Fenébe is, azt akartam, hogy muködjön! –?Nézz rám, Abigail! Eloször találkozott a pillantásunk. A szeme mélybarna volt, és vastag szempilla szegélyezte. Ahogy rám nézett, minden gondolatát láttam. Az idegességét, a kívánását, az oszinte helyzetértékelését. Dobolni kezdtem az asztalon az ujjaimmal. A szeme sötétebb lett, és egy kicsit mintha zavarba jött volna. Aha! Piszkos, nagyon piszkos gondolatok jutottak az eszébe! Ettol mosolyognom kellett; de mostanra ennyi is elég. –?Nem érdekel, hogy miért adtad be a jelentkezésedet. Ha kiválasztalak, és megfelelsz a követelményeimnek, nem számít a múltad. – Mert már nem is volt múlt. Most csak a jelen számított. Összecsaptam a két jelentést. – Tudom, amit kell. Még mindig nem mozdult. Nem is mondott semmit. –?Nincs gyakorlatod – mondtam. – De nagyon jó vagy. Az ablak felé fordultam. Mögöttem lassan leszállt a sötét, és az irodám fényei tükröt csináltak az ablaküvegbol. Mindent láttam, amit Abigail csinált. Egy pillanatra a szemembe nézett, aztán megint lefelé. Ezt nem lett volna szabad. –?Eléggé tetszel nekem, Abigail King. Bár nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy nézz félre. Igen, gondoltam, mikor újra találkozott a pillantásunk. Továbblépünk. A kezemben volt, és már nem engedem el. –?Azt hiszem, egy hétvégi próba megfelel. – Elfordultam az ablaktól, és meglazítottam a nyakkendomet. – Ha egyetértesz, pénteken pontosan hatra odajössz a birtokomra. Küldök egy autót érted. Megvacsorázunk, és onnantól kezdodik. Levettem a nyakkendomet, és kigomboltam az ingem nyakát. O...