Reuter Az Iszlám Állam

A fekete hatalom és a terror stratégiái
1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5617-63-8
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 242 Seiten

Az 'Iszlám Állam' 2014-es brutális hódító hadjáratát követoen immár több mint ötmillió embert és egy Nagy-Britannia nagyságú területet tart ellenorzése alatt. Christoph Reuter, a Spiegel tudósítója könyvében bemutatja az dzsihádisták felemelkedéséhez vezeto precíz tervezomunkát és elénk tárja a terror gyökereit a széteso Irakban, a polgárháborús Szíriában és az egész régió szétágazó konfliktusaiban, amelyeket a terror stratégái hatékonyan fordítottak a saját javukra.
Az ISIS, az 'Iszlám Állam' jóval több, mint a világ legveszedelmesebb terrorszervezete. Az ISIS hatalom, amely eddig soha nem látott pontossággal tervezi meg és hajtja végre hadmozdulatait, köt meg és bont fel gátlástalanul szövetségeket, s mindezt a maga szempontjából hibátlan propagandával támasztja alá. A dzsihádisták sokszor hangoztatott elvakult hite csak egy azon eszközök sorában, amelyeket az ISIS felhasznál hatalmának növelésére.

Autoren/Hrsg.

Reuter, Christoph

Leseproben

Bevezetés
A hatalomra törok alábecsülése Azt látjuk, amit ismerünk. Az „Iszlám Állam” pedig készségesen szolgálja ki az igényeinket. A fanatizmus merev felszíne alatt azonban egy végtelenségig változékony és az elodeinél sokkal okosabb szervezodés rejtozik. Ray Odierno amerikai tábornok 2010-ben, Bagdadban elégedetten tette közzé a terror elleni háború aktuális mérlegét: az „Iszlám Állam” negyvenkét vezetojébol csak az elmúlt kilencven napban harmincnégyet öltünk meg vagy ejtettünk foglyul – hirdette ki. Devastted, porig romboltuk a szervezetet, egészítette ki Mike Mullen amerikai vezérkari fonök a marylandi légierobázison.{1} Amikor az „Iszlám Államról” beszéltek, mindkettojük hangjából valamiféle morbid ámulat hallatszott ki. –?Ezek az emberek teljesen meg akarják semmisíteni az iraki kormányt és az egész rendszert – mondta róluk Odierno. – Azt hirdetik, kalifátust akarnak alapítani Irakban. Amikor az amerikai hadsereg közzétette ezeket a híreket, az ISI helyzete valóban reménytelennek tunt: vezetoik többségét elveszítették, embereik szétszóródtak, megmaradt csoportjaik a nyugat-iraki sivatagos vidékekre szorultak vissza. Úgy tunt, nagy terveik a végso bukás elott állnak. Történt mindez 2010 júniusában. A szélsoségeseket, akik évekkel korábban még a nyugat-iraki tartomány hatalmas területeit tartották uralmuk alatt, ekkorra már kiszemelt alattvalóik körében is eroteljes ellenszenv övezte. Nemcsak az amerikai csapatok és az iraki hadsereg egységei üldözték oket, hanem a szunnita törzsek „Ébredés-milíciái” is, amelyek megelégelték, hogy gyilkos fanatikusok terrorizálják és fosztogatják oket. Az „Iszlám Állam” hangzatos neve éles ellentétben állt az általa uralt terület méreteivel, sot lassan már meg is szunt létezni. Odiernónak, az Irakban állomásozó amerikai hadero teljesen kopasz, rendkívül intelligens foparancsnokának egyes visszafogott mondatai azonban már akkor is éles ellentétben álltak az általános örömkórussal. –?Az Iraki al-Kaida, ahogyan korábban nevezték magukat, eddig is nagyon kitartónak bizonyult – jelentette ki. – Megpróbálják majd újraszervezni magukat. Ehhez eloször is egy új vezetoi körnek kell kiemelkednie. Már közzétettek néhány nevet, de nem tudjuk biztosan, valóban létezo személyekrol van-e szó. Az egyik ilyen név Abu Bakr al-Bagdadi volt. A 2010-ben majdnem legyozött, egy földalatti terrorsejt szintjére visszaszorított „Iszlám Állam” (IS) négy évvel késobb a rettegés világméretu szinonimájaként és valódi államként tért vissza. 2015-re az IS több mint ötmillió ember és egy Nagy-Britannia méretu terület fölött gyakorol hatalmat – vezetoje pedig az az Abu Bakr al-Bagdadi, „a hívok parancsolója”, aki 2014 júniusának végén „kalifának” kiáltatta ki magát. Hogyan lehetséges ez, kérdezzük mindannyian. Hogyan volt képes ilyen diadalmenetre egy korábban összetört, összezsugorodott, sem hatalommal, sem számottevo anyagi háttérrel, sem eros támogatókkal nem bíró radikális csoport? A magyarázatkísérletek mindig a magyarázó kiindulópontjához igazodnak: al-Kaida-szakértok az al-Kaida egyik levált ágának tekintik az IS-t, és a látványos, szeptember 11-hez hasonló léptéku merényletek eddigi hiányára hívják fel a figyelmet. Bunügyi szakértok profitmaximalizálás céljából létrejött bunözo holdingnak tartják.{2} A vallástudományok képviseloi ezzel éppen ellentétesen foglalnak állást, ok a vallásos meggyozodést tartják az IS mozgatójának, és a terrorszervezet sajtószolgálatának apokaliptikus hangvételu nyilatkozataira, a halál felmagasztosítására hivatkoznak, arra a következtetésre jutva, hogy az IS muködésének alapja a saját isteni küldetésébe vetett hite.{3} Pusztán apokaliptikus víziókkal azonban nem lehet városokat, mi több, fél országokat meghódítani. Irracionális terroristák, akiknek csak a robbantásaik által okozott pusztítás a fontos, nem alapítanak államokat. Bunözo kartellek zászlaja alá nem gyülekeznek lelkes hívok a világ minden részébol. Nem adják fel ezrek a saját egzisztenciájukat, hogy a „kalifátusba” és a halálba induljanak. Mindenekelott a vallásos mag kérdése fedi el ennek az egyébként igen változatos utat bejáró terrorszervezetnek a valódi arcát. 2010 nyarán, amikor már Ray Odierno tábornok is óvatos optimizmusának adott hangot, és úgy vélekedett, igencsak nehéz idok várnak a szinte teljesen felorölt vezetésu szervezetre, az ISI-ben egykori titkos ügynökök és katonatisztek vették át az irányítást. Szaddám Huszein rezsimjének egykori káderei voltak azok, akik a következo évek diadalmenete során vezényelték az „Iszlám Államot”. Az isteni állam jelvénye és a névleges emír, Abu Bakr al-Bagdadi alakja mögé bújva ezek az új vezetok lépésrol lépésre építették fel hatalmi gépezetüket. Egyre több és több embert, felszerelést, területet vontak a felügyeletük alá, míg végül olyan magas szintet értek el, amilyenre egyetlen terrorcsoport sem volt még képes elottük. Az egykori baaszisták és a dzsihádisták egymásra találása elso pillantásra talán érthetetlennek tunik, hiszen az Irakban Szaddám Huszein alatt hivatalosan uralkodó Baasz Párt világi volt, szemben az iszlamistákkal. A két tábor azonban osztozott abban a meggyozodésben, hogy a tömegek feletti hatalmat egy szuk elitnek kell gyakorolnia, amelynek tagjai senkinek nem tartoznak felelosséggel – hiszen egy nagy tervet teljesítenek, s mögöttük ott áll legitimációként Isten vagy a dicso arab történelem, kinek-kinek a maga ízlése szerint. Egy rövid ideig az IS még valóban bunözo hálózat maradt, amely védelmi pénzeket zsarolt ki az irakiaktól, a fizetni nem hajlandókat pedig lemészárolta, üzleteiket felrobbantotta. Az így szerzett pénzbol finanszírozták a Bagdad egész területén elkövetett terrorcselekményeiket. Ahhoz már elég erosek voltak, hogy rettegést keltsenek, ahhoz viszont még gyengék, hogy nyílt harcba bocsátkozzanak. Az elso idok után azonban eljött végre a lehetoség a régi rendszerek széthullásának kihasználására: az „Iszlám Állam” mai diadalmenete diszkréten kezdodött, valamikor 2012 folyamán, amikor az IS-vezetés egy aprócska csoportja Szíriába ment, és ott egyetlen év alatt hihetetlen erové notte ki magát. A polgárháborútól sújtott, szétzilált ország, ahol a legkülönbözobb lázadó csoportok sokasága harcolt egymás és Bassár el-Aszad diktátor rezsimje ellen, ideális bázist szolgáltatott ahhoz, hogy az IS a világ legnagyobb hatalmú terrorszervezetévé emelkedhessen. Pedig az „Iszlám Állam” kezdetben nem is a terrorra, sot nem is a lakosság támogatásának megszerzésére építette hatalmát. Az o módszerük a gondos és részletes tervezés volt, a hónapokon át tartó felderítés, a feltunés nélküli beszivárgás, a lassú aknamunka. Egy magát iszlámnak mondó terrorszervezet részérol senki nem számított ilyen módszerekre, még a nagy dzsihádszakértok sem, akiknek olyan muveit, mint „A barbárság menedzsmentje”, vagy a „Vezeto nélküli dzsihád”, ma is gyakran idézik. Senki nem számított arra, ami aztán megtörtént: Észak-Szíria lázadók által uralt, anarchiába süllyedt részeinek elfoglalására. Elobb békés és barátságos úton – hogy aztán annál irgalmatlanabbul csapjanak le. Az ok, amiért az al-Kaida vezérei a maguk idejében nem voltak képesek egy ilyen koncepció megalkotására, nem az o tehetségtelenségük volt. Az o idejükben még egyszeruen hiányzott az a táptalaj, amely csak 2011-tol kezdett elterjedni az arab világban: a teljes anarchia. A terror ideológusai korábban mindig abból indultak ki, hogy elobb egy államot, egy ténylegesen létezo, muködo berendezkedést kell megdönteniük ahhoz, hogy aztán a romokon felépíthessék a saját birodalmukat. Észak-Szíria hatalmas területein azonban 2012-re már semmiféle állam nem létezett, csak tucatnyi, egymással is harcban álló lázadó csoport és helyi törzsi tanács, amely Bassár el-Aszad rendszere ellen harcolt. A központi hatalom támogatása nélkül a helyi hatalom sebezhetové vált. Az „Iszlám Állam” felemelkedésének paradoxonja abban rejlik, hogy elobb szíriaiak tömegeinek kellett – ahogyan tették elottük a tunéziaiak, egyiptomiak, líbiaiak is – fellázadniuk a diktatúra és az elnyomás ellen. E nélkül a felkelés nélkül az IS sem létezhetne a mai formájában. Az emberek a saját kezükbe vették a sorsukat, de központi irányítás és gyakorlatilag mindenféle világos program nélkül. Ahányan voltak, annyiféleképpen képzelték el az Aszad megbuktatása utáni idoket, súlyosan alábecsülve az árat, amelyet fizetniük kell érte. Ahonnan ugyanis a diktatúra kiszorult, oda máris benyomult az IS. Úgy vette birtokba a városokat és az embereket, mint élosködo a gazdatestet. Mint az I. fejezetben bemutatjuk, az „Iszlám...