Malpas Ez vagyok

Drew története
1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-90-1
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 200 Seiten

Azt hittem, én irányítok. Nagyot tévedtem...
Nincs szükségem kapcsolatra. Enyém a Hux, egy dekadens klub, ahol tetszésem szerint minden komisz vágyamat csillapíthatom. Elveszem a gyönyört, és adok is - korlátozások nélkül. Így, amikor Raya Rivers tér be hozzám, s egy rideg, érzelemmentes, mocskos férfit kér, nos... nálam jobban senki nem éli ki bunös szenvedélyét.
Raya azonban más. Sebezheto. Valami mély bánatot hordoz, amely keresztülmegy az összes gondosan felépített falamon, és megmagyarázhatatlan módon gondoskodásra késztet. Most a gondoskodás irányít. A jég átadta helyét a tuzforró szükségnek.
Rayának azonban fogalma sincs a másik életemrol - a való életemrol. Egy elragadó kislány apja vagyok. A két világom egy szupernóva erejével készül összecsapni. Ha Raya egyszer megtudja az igazat, képes lesz elfogadni mindazt, aki vagyok?
A regény az Ez a férfi sorozat része. Önállóan is élvezheto, nem kell hozzá ismerni a többi kötetet, de a Jesse Ward rajongók már alig várják, hogy milyen tanácsot ad Drew-nak a szerelemrol.

Autoren/Hrsg.

Malpas, Jodi Ellen

Leseproben

1. fejezet
Valami furcsa, kellemetlen hangulat lengi körbe ezt a helyet. Valami olyasmi, ami az elozo klubomra, a Manorra egyáltalán nem volt jellemzo; a Surrey Hills-i törzshelyemen mindig is otthonosan éreztem magam. Pompás elhelyezkedése, kifinomult berendezése, és a törzsközönség tette színvonalassá – mintha a második otthonom lett volna. És tulajdonképpen az is volt. A Hux ezzel szemben csak egy hely, ahová a szexuális vágyaim kielégítése miatt járok. Az állandó félhomály, a túlfutött erotikát árasztó tompa világítás, és a kéjes sóhajok moraja az után is ott visszhangzik az ember fejében, hogy már réges-rég elhagyta az épületet. A Huxban minden ólmos lassúsággal zajlik. A vendégek is lassított felvételként járkálnak, beszélgetnek, s a szájuk is olyan lassan mozog, hogy szinte le lehet olvasni az ajkukról, hogy épp mirol folyik a szó; a fantáziáikról, a terveikrol, és a legmélyebb, legtitkosabb vágyaikról. Itt nincsenek tabuk. Nincsenek rejtélyek, nincsenek titkok. Belép az ember ide az egyik londoni mellékutcából, és pontosan tudja, hogy mire számíthat. Szexre. Méghozzá a pajzán fajtából. Semmi érzelem, semmi érzelgosködés. Épp az, amire szükségem van, hiszen nincs idom a konvencionális kapcsolatokra. A no elottem térdelt. A nyaka köré tekertem a láncot, és szorítottam egy kicsit rajta – válaszul zihálni kezdett, megtartottam a pózt, mire a légzése még inkább felgyorsult; gyorsabb lett, mint az orgazmusa alatt. Közelebb hajoltam hozzá, hogy összeérjen az arcunk. –?Köszönöm a játékot – suttogtam a fülébe, majd lejjebb hajoltam, és megharapdáltam az arcát. Elfor­dí­totta a fejét. Láttam a tekintetében, hogy még mindig ki van éhezve. Ki van éhezve… rám. Eloldottam a láncot. A no továbbra is négykézláb maradt. Bementem a szobából nyíló fürdoszobába, lezuhanyoztam, és lemostam magamról a szexuális együttlét árulkodó illatait. Megtörülköztem, és megnéztem magam a tükörben. Kék szemembol sütött a fáradtság, sötét hajam kócos tincsekben hullott a homlokomra, épp eltakarván az elmúlt évek során szerzett sérüléseim nyomait. Szerencsére nem jelentek még meg a rettegett osz hajszálak. Nem is olyan rossz a helyzet, így, harminckilenc évesen, Drew. Felvettem az öltönyöm, aztán elindultam kifelé a klubból. Elovettem a telefonom, és végigfutottam az üzeneteimen, hogy kiderítsem, hol lehetnek a srácok. Így, hogy valamelyest kiengedtem a gozt, jólesett volna egy pohár sör. – Szia, Drew! Lassítottam a lépteimen, és megfordultam. A kéjbarlang tulajdonosával, Cole Huxszal találtam magam szemben; épp a sliccét húzta fel, széles mellkasa fedetlen volt, s a félhomályban is tisztán látszottak a hatalmas bicepszén csillogó izzadságcseppek. – Mi a helyzet, Cole? – néhány lépésnyire állt tolem. Kétméteres magasságához illoen hatalmas végtagjai voltak. Egy papírlapot nyújtott felém. – Mi ez? – kérdeztem, és bizonytalanul nyúltam a papírért. – Új pipi, szerintem neked való – felelte, és már indult is az irodája felé. – A csaj azt mondta, olyasvalakire vágyik, aki huvös, távolságtartó, érzelemmentes, és kelloképp erkölcstelen. – És te rögtön rám gondoltál – morogtam alig hallhatón. A lapon egy név és egy telefonszám állt. – Raya – ízlelgettem a nevet, aztán a zsebembe csúsztattam a cetlit, és kimentem a kocsimhoz. Nem jelent problémát, hogy huvös, távolságtartó, érzelemmentes és kelloképp erkölcstelen legyek. Egy kis erofeszítés árán simán megoldom. Pontosabban nem is kerül erofeszítésembe… ? ? ? Beléptem a bárba, és csináltam néhány vállkörzést, hogy valamelyest megszabaduljak az izmaimat gyötro merevségtol. Hosszú hetem volt, de nyolc adásvételt sikerült lebonyolítanom, amelyek közül az egyik jelentosebb summát hozott a konyhára; egy meglehetosen rossz állapotban lévo penthouse lakás volt, Chelsea-ben, és már vagy egy éve nem talált gazdára. Vagyis üzleti szempontból pompás hetem volt. Az egyik legjobb barátom, Sam egyedül ücsörgött a bárpultnál. Leültem mellé. Ott várt a söröm, jó elore kikérte nekem. – Hát Jesse? – kérdeztem, és lehuppantam a bárszékre. Amióta ismerjük egymást, rendszeresen, minden héten tartunk egy pasis napot. Az évtizedek során alig-alig fordult elo, hogy bármelyikünk is kihagyott volna egy alkalmat. Értheto volt hát a kérdésem: vajon hol lehet Jesse? Sam olyan pillantást vetett rám, amelybol felületes szemlélo együttérzést olvasott volna ki, én azonban rögtön éreztem, hogy inkább mulatságosnak véli Jesse távolmaradásának okát. – Ki húzta keresztül a számításait? – fogtam a söröm, és koccintottam Sammel. – Kettot találhatsz – az ajkához emelte a sörösüveget, és a tekintetében pajkosság villant. – Nyilván megint Maddie – trafáltam bele rögtön elsore. – Fel nem foghatom, hogyan lehetséges, hogy egy hétéves ennyi fejtörést okozzon egy felnott férfinak. Sam felkacagott. Mindig is mulattatta, amikor Jesse balfék módjára viselkedett. – Az o kislánya nem olyan, mint a te Georgiád. A lányom említése mosolyt csalt az arcomra. Az én édes kicsikém! Egy az egyben olyan, mint én. A visszafogott, békés természetemet örökölte. Teljesen odavagyok érte, viszont az anyját, Coralt ki nem állhatom. Hála az égnek, szombattól újra velem lesz a lányom. Heti három nap nélküle valóságos örökkévalóságnak tunik. – Hogy van Kate? – Ki sem látszik a melóból. Éjt nappallá téve a süteményekkel van elfoglalva. Tudod, itt az esküvoi szezon – lesepert egy kis lisztfoltot a válláról. – Milyen heted volt? – Pompás. Sam egy pillantással végigmért, s végül a tekintete megállapodott az ágyékom táján. – Voltál a klubban? Én is odanéztem, s ekkor vettem észre, hogy a sliccem nyitva maradt. A sörösüveget a számba vettem, s nagy szemforgatások közepette felhúztam a cipzárt. – Csak nem irigykedsz? –?De nem ám. Nagyon jól megvagyunk a kedvesemmel, és ez nekem épp elég – vágta rá. Magamban elmosolyodtam. – Csak szólj, ha mégis érdekelne a dolog – mondtam végül, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem villanyozta fel az ötlet. – Jól van, csak gondoltam, hátha… – visszakoztam, és védekezon magam elé tartottam a kezem. – Ne is álmodj róla – az én mindig jókedvu, derusen csillogó szemu barátom ezúttal valóban felhúzta magát. Majdhogynem vicsorogva tette hozzá: – Az a nyolc évvel ezelotti ügy csak egy kis botlás volt. Elfordultam, mintha a bár kínálatát akarnám tanulmányozni; el kellett fojtanom a nevetésem, nehogy a végén Sam behúzzon egy nagyot. Nyolc évvel ezelott ugyanis a jelenlegi barátnoje úgy határozott, hogy szívesen kipróbálná, milyen is egy kiadós rosszalkodás. Mit ne mondjak, tolünk megkapta, amire vágyott. De meg ám! Megjegyzem, engem egyáltalán nem érintett meg a dolog. Nem szokásom érzelmileg bevonódni. Szegény Samet viszont elkapta a gépszíj. Megütögette a térdem és az ajtó felé biccentett. Jesse lépett be a bárba, és felénk tartott, de látszott az arcán, hogy nagy a baj. Intettem a csaposnak, hogy hozzon még egy sört. – Ez az! Hát mégis elengedtek! – bodült fel Sam, és a pultra csapott. – Kapd be! – mordult rá Jesse. Magamban már elore mosolyogtam, és felkészültem a kislányával kapcsolatos tirádára, ami minden valószínuség szerint elkerülhetetlen volt. Maddie ugyancsak tüzes! Legalábbis Jesse eloszeretettel használta ezt a kifejezést, ha a lányáról volt szó. Lehuppant egy bárszékre, és valósággal kikapta a csapos kezébol a sört. Mindnyájan a pult felé fordultunk, de a szemem sarkából láttam, hogy Sam a sörösüvege mögé bújva boszen elvigyorodik. Láthatóan nem bírt magával. Krákogtam egyet, és hogy eltereljem Jesse figyelmét az apasággal kapcsolatos zurökrol, elohoztam a szokásos férfitémák egyikét. Mindamellett abban is bíztam, hogy Sam magához tér, és nem feszíti tovább a húrt. Jesse telefonjának csörgése szakította félbe a mondandómat. Mindnyájan elhallgattunk, látván, hogy a kijelzon – afféle baljós elojelként – Ava neve villogott. – Jaj, istenem – sóhajtottam, amikor Jesse felkapta a készüléket a bárpultról. Önkéntelenül is felhúztam a vállam, mintha el akarnám takarni a fülem. A mozdulatra éles fájdalom hasított belém. A franc egye meg! Megmasszíroztam sajgó izmaimat. Kénytelen leszek megnézetni egy dokival… – Ez nem vita tárgya, Ava – felelte Jesse üdvözlés helyett. Nyilvánvaló volt, hogy vitának valóban nincs helye. Sam eronek erejével préselte össze az ajkát, nehogy felkacagjon. Ezt látván határozottan bokán rúgtam, Jesse pedig gyilkos pillantást küldött felé. Válaszul behúzta a nyakát, de mindnyájan tudtuk, hogy nem véletlenül fojtogatta a nevetés; nem volt elottünk titok, hogy Ava temperamentumos...