Kelly A férfi szerint, a no szerint

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-84-0
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 440 Seiten

Te kinek hiszel?
Amit látsz, tudsz és értesz - nem mindig ugyanaz.
Az 1999-es napfogyatkozás után Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. O és a barátja, Kit hívja a rendorséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg örökre.
Tizenöt évvel késobb Laura és Kit félelemben él, s miközben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett amikor beszélt, az események megtanítják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod - valami és valaki mindig a sötétben tapogatódzik.
'Pazar. Lenyugözoen fordulatos történet, sírni valóan ragyogó írás.' Marian Keyes
A #1 bestseller, amiért az angol olvasók megjelenése óta megorülnek

Autoren/Hrsg.

Kelly, Erin

Leseproben

ELSO FÁZIS
1
LAURA 2015. MÁRCIUS 18. London a leginkább fényszennyezett nagyváros Nagy-Britanniában, de még itt, az északi peremkerületben is látni lehet a csillagokat hajnali négykor. Padlástéri dolgozószobánkban le vannak oltva a lámpák, és nincs szükségem Kit távcsövére ahhoz, hogy lássam a Vénuszt; a leszálló hold fülbevalóként viseli a halványkék bolygót. A belváros a hátam mögött terül el; innen leginkább külvárosi háztetokre látni, de a látványt az Alexandra Palace uralja. Napközben hatalmas, viktoriánus, öntöttvasból, téglából és üvegbol rakott szörnyeteg, de ilyenkor, a kora reggeli órákban az égnek szegezett dárda, rádióantennáján vakító piros pöttyel. A hasonló színu éjszakai busz most zúg végig az egyébként üres park útján. Londonnak ezen a részén valódibb az éjjel-nappali kultúra, mint a West Enden. Alig zár be az utolsó török kebabbár, már érkezik is az elso szállítmány a lengyel sütödébe. Nem én választottam, hogy itt éljek, de most már nagyon szeretem. Ez a névtelenség sürgés-forgása. Két úton lévo repülogép villog egymásra az égen. Egy szinttel lejjebb Kit mélyen alszik. O fog elutazni, mégis engem nem hagy nyugodni az utazás elotti idegesség. Régen aludtam át egyetlen éjszakát is, de álmatlanságomnak semmi köze a hasfalamat belülrol rugdosó, a lépemen sztepptáncot járó babákhoz. Kit egyszer úgy jellemezte a hétköznapi életet, mint az unalmas részt két napfogyatkozás között, de én inkább biztonságos szakaszként gondolok rá. Beth kétszer is körüljárta a földet, hogy megtaláljon minket. Mi csak akkor látszunk, amikor utazunk. Néhány évvel azelott felbéreltem egy magándetektívet, hogy próbáljon megtalálni minket a korábbi életünkbol maradt dokumentumok alapján. Nem sikerült neki. És ha o nem tudta megcsinálni, más sem. Beth nyilvánvalóan nem, de még egy Jamie által ránk küldött ember sem. Több mint tizennégy év telt el az óta, hogy levelet kaptam tole. Tinédzserkorunk óta ez a teljes napfogyatkozás lesz az elso, amit Kit nélkülem néz meg. Ha voltak is alkalmak, amelyeket elszalasztott, mindig velem együtt, miattam maradt le róluk. Az én állapotomban már nem tanácsos hosszú utat tenni, és én olyan hálás vagyok ezért az állapotért, hogy nem sajnálkozom az elmaradó élmény miatt, bár Kitet nagyon féltem. Beth jól ismer. Jól ismer minket. Tudja, hogy ha Kitet bántja, én is belepusztulok. Figyelem, ahogy a hold lassan ereszkedik lefelé a maga ívén. A mozgását figyelni szándékos tudatosfigyelem-gyakorlat, „élj a pillanatnak!”-terápia, amelynek az a célja, hogy megakadályozza a pánikrohamot, mielott teljesen átvenné az irányítást a cselekedeteim felett. A sokatmondó korai tünetet már észreveszem magamon; az apró pehelyszorök úgy merednek felfelé a borömön, mintha valaki egy fátyolszeru kendot húzott volna végig az alkaromon. A szakkifejezés erre a szomatizálás, amikor egy lelki sérülés testi tünetben nyilvánul meg. A tudatos jelenlét feladata az lenne, hogy a segítsen a szomát, a testet elválasztanom a lélektol. Pontösszekötoset játszom a csillagokkal. Ott az Orion, az egyike a kevés csillagképnek, amelyeket mindenki felismer, és egy kicsivel északabbra a Plejádok csillaghalmaz, amelyben a Fiastyúk is található. Elore-hátra hintázom a sarkamról a talppárnáimra, közben a szonyegre, a lábujjaim alatti barázdákra koncentrálok. Nem engedhetem, hogy Kit idegesnek lásson. Rövid távon tönkretenném vele az utazását, utána pedig újabb pszichoterápiát javasolna, és abból már túl vagyok az elégen. Elértem a határt, ameddig eljuthat valaki, aki olyan titkot rejteget, mint az enyém. A pszichoterapeuták mindig azzal jönnek, hogy az üléseink bizalmasak, mintha az IKEA-s kanapéjuk szent gyóntatószék volna. De az, amit én meggyónnék, a törvény áthágásáról szól, senkire nem bízhatom rá. Annak a bunnek, amelyet én elkövettem, nem létezik törvényes elévülési ideje ebben az országban, hasonlóképpen az én szívemben sem. Amikor a lélegzetvételem újra egyenletessé válik, hátat fordítok az ablaknak. Akkora fény van, hogy még Kit térképét is látom. Természetesen nem az eredetit, hiszen az elpusztult, hanem egy alapos munkával létrehozott másolatot. A Föld nagy méretu dombormuvu térképe, vörös és aranyszínu, a legapróbb milliméterig végigméricskélt, Kitre jellemzo precizitással odarögzített fonalszálakkal keresztülszove. Az aranyszínu ívek jelzik azokat a napfogyatkozásokat, amelyeket személyesen megfigyelt; a pirosak azokat, amelyeket életünk során láthatunk. Egy-egy utazás után a hazaérkezési rituálé részeként a vörös szálat aranyszínure cseréli. (Kitrol lévén szó, a családtörténetük, életstílus- és élethossztrendek figyelembevételével kiszámította a saját várható élethosszát, kilencvenéves korára datálva az elgyengülés miatti leállást. Ez alapján az utolsó napfogyatkozást 2066-ban néznénk meg.) Évekkel ezelott Beth végigfuttatta az ujjait azon a korábbi térképen, és én azt a pillanatot választottam, hogy a terveinket eláruljam neki. Vajon éppen merre járhat a bolygón? Néha eltunodöm, egyáltalán életben van-e még. Sohasem kívántam a halálát – mindazzal együtt, amin miatta keresztülmentünk, o maga is áldozat volt –, de azt gyakran szerettem volna, ha… végleg el lehetett volna törölni a nyomát, azt hiszem, ez a legjobb kifejezés. Képtelenség kideríteni. Próbáljon csak az ember rákeresni az „Elizabeth Taylor” névre. Sejtheto, meddig jut anélkül, hogy a színészre vagy a regényíróra vonatkozó találatok meg ne semmisítenék az eredményeket. A becézo „Beth” alak alig szukíti le jobban a találatokat. Mintha o is ugyanolyan hatékonyan tüntette volna el magát, mint mi. Jamie-re rá sem kerestem évek óta. Túlságosan rossz érzés a saját részvételem miatt. A PR-hadjárata eredményes volt, a nevére a buntény ugrik fel, de az általa kívánt kontextusban. Az elso pár találatban az ajánlata szerepel, hogy támogatást nyújt a tévesen és a jogosan megvádoltaknak, anonimitást kérve egészen a bizonyítási eljárásig. Sohasem voltam képes az elso pár soron túl jutni, máris émelyegni kezdtem. Mégis muszáj jól tájékozottnak maradnom. Úgy kerültem meg a kérdést, hogy beállítottam egy értesítést, miszerint a Google csak a nevére mutató linkekrol tájékoztasson. Nincs értelme a keresésben kombinálni a nevét Bethtel; az o névtelensége élete végéig garantált. Ezt mondja ki a törvény, bármi is a hasonló perek végkimenete. Úgy érzem, Beth szerencsés volt – mindnyájan azok voltunk bizonyos szempontból –, hogy az ügy a közösségi média térhódítása és az azonosítást vérre meno versenysportként uzo billentyuvirtuózok ideje elott zajlott. A lépcsopihenore vetülo fénybol látom, hogy Kit ébren van. Mélyen beszívom a levegot, hosszan kiengedem, nyugodt vagyok. Sikerült visszavernem a támadást. Felturöm a rajtam lévo pulóver ujját. Kité, és nem túl elonyös, de jó rám, és úgy tunik, évek óta abban az életfázisban élek, hogy a ruhákban csak a kényelmet keresem. Mielott terhes lettem, a szteroidoktól életemben eloször vált láthatóvá a csípom és a mellem, és még mindig nem találtam ki, hogyan öltöztessem fel a domborulataimat. Leosonok a lépcson, eloldalazok a lépcsofordulón a becsomagolt gyerekágyak mellett. Ha Kit visszatér, a ház hátsó részén lévo szobát, ami régen Junóé és Piperé volt, gyerekszobává kell alakítanunk. A babona visszatart, meg akarom várni, hogy Kit túlélje ezt az utazást, mielott bármit teszek. Kitet az ágyban ülve találom, már ellenorizte a telefonján az idojárás-jelentést, halvány rézszínu haja orült alakzatokba tekeredik. Ne menj el!, formálódnak és igyekeznek kitörni a szavak a számon. Tudom, hogy maradna, ha kérném, és ez az egyetlen oka, hogy muszáj elengednem. 2
KIT 2015. MÁRCIUS 18. Néhány percig ébren fekszem, hallgatom Laura lépteinek zaját, és ízlelgetem a hangulatot, mintha karácsony reggele lenne. Sohasem csökken a lelkesedésem, amikor a naptár elvont számai konkrét napokban öltenek testet. Évek óta tudom, hogy 2015. március 20-án a hold el fogja takarni a napot, és egy fekete korong jelenik meg az égen. A teljes napfogyatkozások pontokként jelölik meg a fontos megállókat életem idovonalán, egészen az óta, hogy eloször álltam meg a hold árnyéka alatt. 1991-ben, Chilében volt az elmúlt évszázad napfogyatkozása; hét perc és huszonegy másodpercnyi teljességgel. Tizenkét éves voltam akkor, és tudtam, hogy a további életemet az élmény újrateremtésének akarom szentelni. Semmi sem fogható ahhoz, amikor az ember a felhotlen ég alatt tanúja lehet egy teljes napfogyatkozásnak. Mielott Laurával találkoztam, ezeken az alkalmakon jutottam legközelebb a vallásosság megértéséhez. Az ágy Laura feloli oldalán a takarók hidegek. Amikor belép a szobába, a pocakja egy szívdobbanásnyi idovel hamarabb érkezik, mint o maga. Orcája beesett a fáradtságtól. A haja össze van kötve, a tövénél elobújó, milliméternyi sötétebb árnyalat feketének látszik a platinaszoke hajzuhatag...